2.rész

Igen és igen itt az új rész! A hibákért és elírásokért szeretnék elnézést kérni! A mostani részben kicsit megfogtok lepődni... (nem mondok többet)
Köszönöm szépen 6 feliratkozott,és hogy ennyien visszajeleztettek,hogy tetszik a sztori! Nagyon köszönöm szépen! Puszi Demi^^^^
Továbbá jó szórakozást nyárra!!

1.rész

Meghoztam az Legeslegleső részt, egy kicsi késéssel! Kicsit furán kezdtem az elején,de valahogy nem tudtam úgy megírni!
Viszont várom a véleményeteket és persze iratkozzatok fel!! Jó olvasást!!




Carter White:

Minden elsötétült  arra emlékszek utoljára.Most pedig egy fehér szobába vagyok,ráadásul a kórházban.Már felébredtem,de én nem így terveztem.Öngyilkos akartam lenni.Már elegem lett abból,hogy minden tönkre ment körülöttem,és még ez! Állítólag fiú hozott be engem,aki majdnem elütött,de ő gyorsan lefékezett,nekem úgy mesélte egy orvos
-Mit érez?-kérdezte a doki.
-Iszonyatosan fáj a fejem,és szomjas vagyok.
-Értem! Majd visszajövök később.Akkor behívom a fiút,aki téged ide hozott.
- Rendben -bólintottam.Majd kiment és utána bejött egy szőkés-barna hajú fiú,barna szemekkel és kicsit alacsony termettel.De ő akkor is magasabb volt nálam.
-Szia!-köszönt kedvesen,és majd leült.
-Szia! Ha már megmentettél,megtudhatnám a nevedet?
-Persze, Justin Bieber!
-Várj,te vagy énekes gyerek,akit állítólag mindenki utálja?
-Ja,hát azért vannak rajongóim!
- Az jó! -és beállt köztünk a csend.
-És a szüleid merre vannak?-kérdezi kedvesen.
-Hát ők....már nem élnek kivéve apa mert ő él,de anyát csúnyán megcsalta,de volt egy testvérem aki anyával meghalt... - mondom szomorúan
-Részvétem, majd ha szeretnéd egyszer elmesélheted teljesen - kacsint rám.
- Valamikor...- mosolygok halványan,legalább lássa jó kedvem van.
-Most pihenj Carter,majd jövök - és kilépett az ajtón,visszafordult rám kacsintott.Várjunk csak,Justin honnan tudja nevemet?

                 **                                              

                                                             
A nap további részben, ki és be járt a orvos.Doki megnézte a vérnyomásomat és kaptam fájdalomcsillapított.
-Akkor ma este hazajöhetsz!-állapítja meg a doki.
- Hát,de ilyen gyorsan? -lepődök meg-És ha mondjuk késő este rosszul leszek?-ráncolom össze a szemöldökömet.
-Akkor felhív!
- Nekem mindegy Doktor úr....- állok fel az ágyból.Hülye ez a Doktor...
- A fiú mikor jön érted? -kérdezi kedvesen.
- Itt vagyok! -ront be Justin.
-Rendben,most pedig jöl-jön velem pár szót váltok magával - és kifele vették az irányt.
 Ameddig kint beszélgettek én lassan elkezdtem felöltözni.Amikor felvettem egy inget és színes gatyát,utána leültem az ágyra,és vártam Justin pár perc múlva be is rontott.
- Mehetünk? -villantja rám fehér fogait.
- Persze -állok fel. - Amúgy az orvossal mit beszélgettetek?
-Az hitte,hogy bátyád vagyok és ezért elmondta a véletlenül mi a teendő a ha rosszul leszel.-erre elröhögtem magam.
-Hogy, a bátyám vagy? - röhögök még.
-Ja,félre látott szerintem..
-Szerintem is.És most hova megyünk? - közben pedig kiértünk a kórházból, és a autóhoz tartottunk.
-Hozzám!- oké, ha így akarja..
-Ruhámmal mi lesz és a cuccaimmal?- kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
-Anyának van pár ruha ami szerintem jó rád és majd holnap elmegyünk hozzád és összepakolsz, most inkább pihenésre van szükséged.
-Hát jó -engedtem el,nem vitatkozok vele,mert tuti elkezd fájni a fejem. 5 jelzőlámpa után, megérkeztünk Justin-hoz anyukája állt kint,és szerintem minket várt.
-Hát, sziasztok- köszöntött minket az anyukája amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Csókolom- köszöntöttem.
- Jajj,nyugodtan tegezhetsz Pattie vagyok egyébként! - mosolyog kedvesen
-Én Carter.
- Igen Justin mondta, amikor pár percre hazajött és elmondta,hogy mi történt veled! Részvétem a  anyukád és testvéred miatt!
- Köszönöm-mosolygok halványan.
- Na gyertek be, egyetek valamit!- sétáltunk be a nagy házba.
-  Köszönöm,de én nem vagyok éhes!
- Pedig ma nem nagyon ettél valamit- kontráz Justin.
- Tudom,de ha rá nézek bármilyen kajára rosszul vagyok tőlük!
- Nem baj,majd máskor - Pattie közben bólogat. -Akkor Justin kísérd fel a vendégszobába!
-Oké, na gyere- fogta meg a kezem,kicsit kellemetlenül éreztem magam,hogy Justin megfogta a kezem.
- Hát, itt van-nyissa ki az ajtót,szépen betessékelt. -Ha bármi gond van, kiálts egyet és én rohanok! - de aranyos.
- Köszi,aranyos vagy- mosolygok.
-Nincs mit! Akkor én mentem szia!
-Szia - kiment majd én ruhástul rádőltem az ágyra, és lassan leragadt a szemem.

Előzmény

Sziasztok! Ez nem az első,de jön az is! Szóval gondoltam megírom,mi történt vele a baleset napján,amikor tesója és anyukája meghalt.Kicsit összekuszáltam a történet elejét,de ez így jó!
Jó olvasást,várom feliratkozókat és kommenteket is! Puszi Demixxx..


A baleset napja:2009.08.23

Anyáék már három órája elmentek,és azt mondták,hogy 7-re itthon lesznek,erre se kép se hang.Nagyon jó mondhatom.

Leültem tv nézni,hogy valamivel elüssem az időt.Kapcsolgattam összevissza,volt mesefilm,természettudományos is,majd pár órával később csöngettek,fölálltam a fotelból,majd gyorsan megnéztem magamat a tükörben,és kinyitottam az ajtót.Két rendőr állt az ajtóban.

-Jó estét!Miben segíthetek-kérdezem bátran.

-Jó estét!Maga Carter White?

-Igen én vagyok-mosolygok halványan.

-Egy rosszt hírt kell közölnünk...Anyukája és a testvére meghalt autóbalesetben..-közölte a szexi rendőr,én mindent kiszúrok.

-Mi van?-kérdezem dühösen-az nem lehet-esik le.Abban pillanatban azt sem tudtam mit csináljak,és ezek után mi lesz velem?Már nem érdekelt,hogy itt álltak felettem az sem,hogy egy száll kis gatyában vagyok,és haspólóban,lerogytam a földre és sírni kezdtem.

-Nyugodj meg-hajolj hozzám a szexi rendőr.

-De ezen nem lehet! Meghalt a családom,kivéve az apám de ő tuti leszarja az egészet!

-Ha szeretnéd ma éjszakára itt maradhatnék,és csak holnap kellene benned a rendőrőrsre!-ajánlja fel.

-Jó-bólintok.Majd felemeltem,és éreztem az izmait ahogy átölelt,teljesen lenyugtatott jó lenne az ágyban.Miket beszélek?! Én nem vagyok ilyen!! Ébredj fel Carter!! Áhh,mindegy feladom örökre rossz leszek most,hogy így anyáék meghaltak....Szóval szexi pasi lerakott kanapéra,ő pedig át ült a fotelben.

-Megtudhatom a nevedet?-kérdezem szerényen.

-Persze, Dylan!

-Én pedig Carter!-mosolygok szépen.

-Tudom.

-És te hány éves vagy?-gondoltam hátha szabad.

-26 nem rég kezdtem ez a munkát, és te?

-17 elég fiatal az élethez-fordulok vele szemben.

-Barátnőd van?-kérdezem perverz mosollyal.

-Nincs,és neked fiúd?

-Nem kell nekem,én inkább az idősebbek érdekelnek.-a  válasza erre az volt,hogy jó nagy perverz mosollyal díjazott.Fölállt majd oda sétált hozzám,és majd fülembe súgott.

-Aranyos lány vagy, de inkább a velem egy idősekkel vagyok-fölálltam hozzá,és a szép kék szemeibe néztem.

-És ezzel mi van?-dobol le magamról a pólót.

-Nem!

-Na,csak egy menet!-néztem az arcát,és láttam rajta,hogy hezitált,de szemében benne volt,hogy nagyon is akarta.

-Nem bírom-majd ő maga magához rántott és szépen lassan belemélyültünk egymásba....